2014 nyarán nagy örömmel olvastam az egyik beérkező e-mailemet, miszerint ősztől Buddyként segítségére lehetek több, a Debreceni Egyetem Jogi Karára érkező Erasmusos hallgatónak. El is kezdtem ismételgetni az angol kifejezéseket, a nyelvtant, néhány szót, ami a mindennapi élethez szükséges kérdésekre adott válaszaimban előfordulhat majd, és rágoogleztam Debrecen híres helyeire, hogy mi az, amit mindenképpen meg kell mutatnom majd a külföldieknek. Időközben kiderült, hogy az ESN iroda rendkívül színvonalas és mindenre kiterjedő programokat szervezett, így nem kell ilyesmivel foglalkoznom, de úgy gondolom, hogy egy úgynevezett „mentor” feladata, hogy az egyetem környékét, a szórakozási lehetőségeket és magát a város kis zugait megmutassa, és több programot is szervezzen a hallgatókkal, amely során a baráti kapcsolatukat építhetik ki és mélyíthetik el.

Érzésem szerint, ezt a kihívást sikeresen teljesítettem a hallgatóimmal, Évával és Viktorral kapcsolatban. Mielőtt részletesen bemutatnám a két hallgatót, elöljáróban annyit mondanék, hogy Éva harmad éves joghallgató, aki Romániából érkezett, míg Viktor Szlovákiából, negyedévesként nyert Erasmus pályázatot hozzánk. Mint azt olvashatjátok majd, mindketten jól beszélnek magyarul, így a felmerülő akadályokat is könnyebben oldottuk meg, mégis volt több olyan szituáció, amelyben angol nyelvet használva könnyebben jutottunk dűlőre. Mégis, milyen jó hogy átismételgettem azokat a „nemszeretem” kifejezéseket is….

Hogy éreztétek magatokat nálunk?

Oláh Éva: Fergetegesen éreztem magamat mind az 5 hónapban.  Életem egyik legszebb élménye volt az Erasmus Debrecenben.

Varga Viktor: Én éreztem nagyon jól, nagyon jó emberek ott voltak.

Miért éppen Magyarországot választottátok?

É: Magyarországot választottam, hiszen tetszett az Ötlet hogy, az anyanyelvemen érvényesülhetek, és bíztam benne, hogy jó kaland lesz. A választásban még az is közrejátszott, hogy ez volt a legközelebb a megpályázható helyek közül.

V: Én azért, mert akartam nem csak angolul, de magyarul is beszelni, mert magyar nem olyan jól megy nekem.

Hogyan zajlott a jelentkezésetek?

É: Az eljárás nem volt nehéz. Média és interjú alapján választottak ki minket, amely nem volt más, mint egy egyszerű beszélgetés a vezetőség embereivel, hogy miért gondoljuk, miért pont mi vagyunk a megfelelő emberek a lehetőségre, és hogy miért szeretnénk ezt az egészet. Miután kiválasztottak, már csak a dokumentumokat kellet sínre tenni.

V: Nálunk Kassán nem volt valami elbeszélés, mi csak jelentkeztünk, hogy akarunk menni Erasmusra. Kellet egy olyan certificate of language vagy olyan valami hogy tudsz angolul, és ha jó átlag van neked, úgy választottak téged.

Milyen élményekkel gazdagodtatok a programnak köszönhetően?

É: Hat felsorolni minden élményt, amivel gazdagabb lettem, azt hiszem egy egész nap sem volna elég. Kiemelnem azonban, hogy rengeteget segített önállósodni. Igazi élmény volt olyan emberekkel megismerkedni, akik a világ különböző pontjairól voltak jelen, élmény volt megtapasztalni, hogy milyen barátságosak az ottani emberek, élmény volt részt venni olyan rendezvényeken, melyekkel segíteni tudtunk másokon, élmény volt kerek egészében minden az elejétől a végéig.

Miben különbözött a magyar oktatás az általatok megszokott otthonitól?

É: Az oktatásban igazából nem volt nagy különbség a marosvásárhelyihez képest. Talán kevésbé voltak szigorúak velünk. Talán a gyakorlatban van némi különbség. Nálunk ugyanis sosem engednek be külsősöket a tárgyalásra.

Milyen tárgyaitok voltak? Hogyan vizsgáztatok?

É: Nekem személy szerint 4 tantárgyam volt: büntetőjog, kereskedelmi jog, polgári jog, illetve EUjog. Ami különösképp tetszett, hogy a büntetőjogi Tanár Úr jóvoltából részt vehettünk néhány tárgyaláson is.
A vizsga Debrecenben egyértelműen könnyebb volt, hiszen dolgozatra kaptunk minősítést, míg itthon kemény tesztet kell teljesíteni.

V: Volt nekem 5 tárgyaim, minden Európai/nemzetközi jog és nem volt ott sok ember, de tanárok úgy is tanítottak. Például egy tantárgy csak nekem volt kinyitva, tehát csak én jártam oda. Angolul nagyon jól tudnak a tanárok, nem volt probléma. Olyan személyes órák voltak, hogy csak 2-3 ember és tanár volt.

Milyen ESN programon vettetek részt?

É: Több programon is reszt vettünk.  Az első az a nyitóvacsora volt, melyet a külföldi diákoknak szerveztek, aztán kicsivel később volt egy zászló-parádé, amely kifejezetten jó kaland és ismerkedési lehetőség volt. Ezen kívül voltunk karácsonykor segíteni egy-egy szendviccsel, és meleg itallal a rászorultaknak. E mellett volt kollégiumi karácsonyi bál, mely szinten nagyon színvonalas és kellemes hangulatú rendezvény volt. Az utolsó program a záró vacsora volt, mellyel elbúcsúztattuk a kinti félévet.

Kik segítségére számíthattatok az ittlétetek alatt?

É: Elsősorban az Erasmus Buddyk nyújtottak segítséget, főkent az elején, amíg nem tudtuk, hogy mi merre található, kit hol lehet elérni, stb. Aztán sokat segített a külkapcsolati iroda, ahol a dokumentumokkal kapcsolatosan felmerülő kérdéseket és esetleges problémákat segítettek megoldani.
V: Buddym segített nekem többnyire mindennel.

Kivel kerültetek kapcsolatba esetleg barátságba?

É: Rengeteg barátot szereztünk. Igen, kimerem jelenteni, hogy barátot és nemcsak ismerőst. Például az Erasmus Buddykkal, akiknek megköszönném hálásan azt a segítséget, amelyet nyújtottak kint létem folyamán.  Aztán jó pár más országból érkező diákkal is egész jól összebarátkoztunk, plusz a kollégium közösségéből is került jó pár kedves ember, akikkel szívesen jártunk felfedezni a várost.
V: Kapcsolat és barátság többnyire Erasmus diákokkal, tudod, amelyekkel éltünk a koli, és mentünk ki, amelyekkel óraink voltak. Legjobban azt hiszem, hogy buddy-k olyanok hogy jó barátok, és még akkor emberek ESN-től.

Nehéz volt szeptemberben az elválás otthonról?

É: Nekem nem volt nehéz, hiszen hozzászoktam már, hogy nem sokat tartózkodom idehaza. Persze a búcsú sosem könnyű, de tudtam, hogy haza tudok jönni bármikor látogatóba. A Debrecentől való elvállas igazából sokkal nehezebb volt. Egyszerűen annyira gyorsan eltelt a félév, hogy fel sem tudtam fogni, hogy maris vége van. Sajnáltam, hogy nem maradhatok még.

V: Persze hogy volt nehéz elválas otthontól. Én sohasem nem voltam valahol úgy sokáig. Én mindig még otthon lakok szüleimmel, még kolin se nem voltam, de úgy 2 hét és megszoktam. Debrecentől is volt elválás, de sokat kellet tanulni otthonra, tehát nem is úgy éreztem már ezt.

Miért ajánlanátok az Erasmust más hallgatóknak?

É: Minden hallgatónak ajánlom, hogy ha teheti, próbálja ki az Erasmust, garantáltan élete egyik legnagyobb kalandja lesz. Én ugyan nem választottam egy távoli országot, mégis lehetőségem nyílt bepillantást nyerni más kultúrákba, sikerült tanulni pár idegen nyelvű kifejezést, sikerült fejleszteni a beilleszkedési készségemet, sikerült leküzdeni jó néhány gátlásomat.  Segített felszabadultan látni a világot, segített boldognak lenni. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, lehet, hogy túl nagy szavaknak tűnnek az itt leírtak, de én valóban így éreztem.

V: Miért ajánlanék Erasmust? Másik ország, emberek sok országból, sok free time, nem nehéz iskola, jó tanárok, szép város, élet olyan, hogy magad vagy.

Milyen hátrányai voltak a programnak? 

É: Hátrányt nem igazán tudnék mondani. Talán annyi, hogy hazatértem után mégiscsak kell pótolnom egy kevés tanulással azt, amit itthon kihagytam a félév során, hiszen a tananyag nem minden esetben egyezik meg, viszont ezt sem neveznem igazan nagy hátránynak. Pontosan ez is az oka, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek. NINCS MIT VESZITENI VELE!  Sőt, csakis nyerhettek vele!
V: Nem is tudom, hátrányai, hogy voltak e. Nekem tényleg valahogyan nem volt semmivel problémám.

Köszönöm, hogy segítettetek a cikk megírásában.

Remélem, többször megfordultok még Debrecenben, és lesz lehetőségünk pár, legalább olyan kellemes órát eltölteni, mint amilyen ez a néhány hónap volt.

Sok sikert kívánok nektek, és örülök, hogy együtt voltunk részesei az „Erasmus-élménynek”.

Írta: Nagy Katalin