A LEXtrém magazin állandó rovatának keretében oktatókkal készülnek interjúk, annak érdekében, hogy a hallgatók jobban megismerhessék őket.

Az idei tanév első interjúja Dr. Háger Tamással készült, aki a Debreceni Ítélőtábla büntető ügyszakos bírája.

Már hosszabb ideje bíróként tevékenykedik, de milyen út vezetett el idáig? Meséljen a kezdetekről, hogyan lett jogász?

A jogi egyetemi tanulmányaimat szülővárosomban, Miskolcon végeztem. Édesapám ma is praktizáló ügyvéd. Jogászi hivatása természetesen hatással volt pályaválasztásomra, mint ahogy humán érdeklődésem is.

Mindig is a bírói pályára készült?

Az egyetemi évek alatt még nem döntöttem el, hogy a bírói hivatást választom. A jogi egyetem elvégzése után ügyvédjelöltként helyezkedtem el egy miskolci ügyvédi irodában. Főként büntetőügyekben a nyomozási és az elsőfokú bírósági eljárásban láttam el a terheltek védelmét az ügyvéd kollégákat helyettesítve. Szakmai fejlődésem, „jogi világlátásom” szempontjából meghatározó 2 év volt az ügyvédjelölti munka. Meggyőződésem szerint egy bíró számára fontos, hogy közelről lásson más jogi pályákat is. Erre viszonylag kevés bírónak van lehetősége.

Egyetem után mely bíróságokon dolgozott?

A két év ügyvédjelölti munka után a Miskolci Városi Bíróságon voltam bírósági titkár egy évig, majd ezt követően e bíróságon lettem büntető ügyszakos bíró. Két év helyi bírósági ítélkezés után a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon végeztem első- és másodfokon a bírói munkát, majd 2005-től a Debreceni Ítélőtábla büntetőbírája vagyok. 2016 év elején megismerkedhettem közvetlenül a Kúria ítélkezési tevékenységével is, mert három hónapig kirendelés alapján a Bf.III. tanács tagjaként ítélkeztem elsősorban felülvizsgálati ügyekben. A rendes bírói tevékenységem mellett a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróság tagja is vagyok 2012-től.  Szakmai hitvallásom, hogy az igazság sosem vész el, miként Seneca mondta: „Veritas nunquam perit”. Azaz a jó elnyeri előbb utóbb jutalmát, a bűnös, a rossz, pedig a büntetését. Mindezt senki sem kerülheti el.

Milyen ügyekkel foglalkozott? Mely ügyeket kedvelte leginkább, milyen területen érezte magát a legjobban?

Elsősorban élet és testi épség elleni, hivatali és a közélet tisztasága elleni bűncselekményekkel foglalkoztam az évek során, és foglalkozom jelenleg is. A legnagyobb gyakorlatot talán az emberöléses ügyek tárgyalásában szereztem, 1998 óta tárgyalok ilyen ügyeket, melyeket rendszerint nagy sajtónyilvánosság kísért, illetve kísér. Szeretek ilyen típusú ügyekkel foglalkozni, melyek bírói gyakorlatát az évek során úgy hiszem sikerült jól megismerni. Megjegyzem szakmaszeretet és hivatástudat nélkül nem lehetne hosszabb ideig végezni ilyen felelősséggel járó munkát. 

A Debreceni Ítélőtáblára való kerülésekor is a büntető ügyszak bírája lett. Változott azon ügyek típusa, amelyekkel leginkább foglalkoztak?

A megyei bíróságon főként elsőfokú tanácsot vezettem, azaz a bizonyítási eljárás lefolytatása és az elsőfokú ítélet meghozatala, valamint írásba foglalása volt a feladatom. Az ítélőtáblán elsősorban másodfokon járunk el, illetve harmadfokú bíróságként. A Be. rendkívüli jogorvoslatokra vonatkozó korábbi módosítása előtt felülvizsgálati ügyben is ítélkeztem az ítélőtáblán.

Több esetben is szabtak ki tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, mesélne az olvasóknak ezekről az ügyekről?

A jelenleg hatályos szabályozás szerint a bíró saját ügyéről nem nyilatkozhat. Annyit azonban általánosságban elmondhatok, hogy elsőfokú és másodfokú bíróként is részt vettem a jelenleg hatályos törvény szerint a legsúlyosabb büntetés kiszabásában. Az ítélőtáblán hozott döntést EJEB eljárás, valamint a Kúrián jogegységi eljárása is követte. Nem vitás, hogy e szankcióval kapcsolatban felmerültek aggályok, miszerint nem tekinthető-e embertelen, az emberi és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezménybe ütköző büntetésnek. Jelenleg azonban a hazai jogrend és a Kúria útmutatása szerint a büntetés törvényes és kiszabható, a bíróságok pedig alkalmazzák. Megítélésem szerint a legsúlyosabb esetekben, különösen több okból súlyosabban minősülő emberölés miatt indult ügyekben, főként ahol több ember, vagy gyermek a sértett, a törvény szigorát kell alkalmazni, amelyhez olykor indokolt a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazása.

Melyik ügye volt a leghíresebb? Melyikkel foglalkozott a legtöbbet a sajtó?

A szabályozásnak megfelelően részletekbe nem bocsátkozva azt elmondhatom, hogy leghíresebb ügyem a sajtóban a „miskolci Bonnie és Clyde-ként” elnevezett fegyveres rablópáros ügyének elsőfokú tárgyalása volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon. A páros történetéről és az általuk elkövetett bűncselekményekről az ügy jogerős lezárását követően könyvet írtak és film is készült. A regény és a film igen szemléletesen mutatják be a szerelem és a bűn kapcsolatát, valamint a bűnhődést.

Ön oktat a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karon is. Melyik tanszéken illetve milyen tárgyakat oktat?

Felsőbírósági bíróként is nagy megtiszteltetés, hogy immár hat éve oktathatok óraadóként a Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának Büntető Eljárásjogi Tanszékén.  Az élet elleni ügyekkel és a tárgyalásvezetéssel kapcsolatos szabadon választható tantárgyak mellett részt veszek nappali és levelező tagozaton a kriminalisztika tantárgy oktatásában, valamint közreműködöm a kriminalisztikai szakjogász képzésben is.  Évek óta büntetőjog tantárgyból a záróvizsga bizottságban elnökként is eljárok.  Az ítélkezés és az oktatás mellett tudományos tevékenységet is végzek. 2016. júliusában szereztem meg karunk doktori iskolájában az abszolutóriumot. A kutatási területem: a tényállás megalapozottsága a büntetőperben. Témavezetőm Elek Balázs tanszékvezető úr, aki nemcsak kollégám az ítélőtáblán és tanszékünkön, hanem régi barátom is. Úgy gondolom az egyetemi oktatás, a tudományos tevékenység is segíti, hogy magas színvonalon ítélkezzen a tanácsunk.

A hallgatók számára van-e lehetőség a fent említett ügyek megismerésére, esetleg tárgyalótermen belül is?

Természetesen van rá lehetőség a büntető eljárásjog kötelező tantárgy, valamint a szabadon választható tárgyak keretében a tárgyalások megtekintése, hallgatása és anonim formában az ügyek órákon való feldolgozása, megbeszélése által.

Fontosnak tartja a jogászhallgatók gyakorlati képzését is?

Az elmélet a gyakorlatban kel életre. Karunk és ezen belül tanszékünk külön nagy gondot fordít a gyakorlati képzésre. Egyrészt a kötelező tantárgyak oktatásában, de különösen a Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kara és a Debreceni Ítélőtábla által közösen indított jogi klinika gyakorlati képzésben. A jogi klinikát 2014 tavaszán alapítottuk.  E képzés során a hallgatók közvetlenül ismerhetik meg a bírói hivatást, a bírói munkát az ítélőtáblán, de érdemi információkat szerezhetnek az ügyészi és az ügyvédi munkáról is. Úgy gondolom, hogy a jogi klinikai képzésben való részvétel mára már rangot jelent, s a hallgatóknak előnyt a tudományos tevékenységben, de különösen a pályaválasztásban. A hallgatók részére a jogi klinika igazolást bocsát ki és kiemelkedő munka esetén olyan instruktori véleményt, melyet a munkáltatók információim szerint komolyan figyelembe vesznek. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint hallgatóink a végzést követően pár hónapon belül munkát találnak. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert a jogi klinika egyik fő célja, hogy biztosítsa a megfelelő humánerőforrást elsősorban a bíróság, de a társszervek számára is.

Szabadidejében mivel foglalkozik?

Szabadidőmben internetezek, horgászom, zenét hallgatok, gitározom és költészettel foglalkozom. Szeretem a sportot, tizenévesen versenyszerűen alpesi síztem. Korábban évekig amatőr rock zenekarban voltam szólógitáros. Régi szép emlékem, amikor egyetemista koromban Miskolcon egy művelődési házban a Tankcsapda elő-zenekaraként játszott együttesem. Emlékszem a gitárom egyik húrja elszakadt, és az akkor még szólógitáros Lukács László felajánlotta a gitárját, hogy azzal folytassam. Ez jólesett, de inkább maradtam a sajátomnál, és nyilván kevésbé színvonalasan, de öt húrral fejeztük be a koncertet. Pár éve még koncerteztünk, de ma már erre elfoglaltságaink miatt nincs lehetőség.  Most a munka az első, az ítélkezés, az oktatás, valamint a disszertációm befejezése és megvédése, mely értelemszerűen sok időt és energiát igényel. El kell azonban fogadni, hogy egy jogásznak, különösen egy bírónak a mai világban egész élete során tanulnia kell.

Köszönöm szépen a válaszokat!

Csonka Réka