Néhány hónappal ezelőtt még senki nem gondolta, hogy ilyen hirtelen megváltozhat az életünk. Március 11-én, szerdán még reménykedve búcsúztunk el egymástól a B épület aulájában, tettük ezt abban a hitben, hogy rövidesen ismét látjuk egymást, és kis kitérő után minden a régi kerékvágásban folytatódik tovább.

Ma már tudjuk, hogy - legalább részben - tévedtünk. A kialakult helyzet egészen új kihívások elé állított minket az élet legtöbb területén, így az egyetemi oktatásban is.

A távoktatásra való átállás számos nehézséget tartogatott, melyek leküzdése csak közös munkával, oktatók és hallgatók együttműködésével sikerülhetett, melyért valamennyien dolgoztunk.

Ki hogyan élte meg ezt az időszakot? Mik voltak a legfontosabb tapasztalatok, tanulságok? Mit lenne érdemes ezekből később is hasznosítani? Ezzel kapcsolatos gondolataikról kérdeztem néhány hallgatótársunkat.

„Tudomásom szerint a történelemben először fordult elő ilyen mértékű átállás az oktatás terén a közvetlen tanulásból/tanításból oktató és hallgató között közvetett távoktatásba. Magának a távoktatásnak az oktatás része saját tapasztalataim alapján félig valósult meg. Személyesen, az egyetemi előadások alatt kaptunk egy ismeretanyagot, ami tudományos igényességű anyag. Ennek a földolgozásához nyújtott segítséget az oktató, egy szakértő, aki ezt előadta, megértéséhez erőteljesen hozzájárult. Távoktatás alatt az esetek egy részében ez a szakértői személy lett tőlünk megvonva, és maradtunk magunkra az online felületen a közzétett információkkal. Erre a helyzetre tekintettel a tanárok különféle kompenzációval reagáltak. Egyesek könnyebben tanulható, érthetőbb módon tették közzé a tananyagot, volt, aki fokozott megterheléssel válaszolt a helyzetre, és volt olyan tanár, akinél azt érzékeltem, hogy a vizsgadolgozatot alakította könnyebbé. Az oktatók egy másik csoportja ténylegesen, online felületen, mikrofon és webkamera igénybevételével megtartotta az előadásokat. Nyilvánvalóan ez sem volt ugyanolyan minőségű oktatás, hiszen a szakadozó internetkapcsolat, a komfortzóna kényelme, vagy a háttérben zajló, zavaró tényezők negatívan hatottak. Megjegyezném azt is, hogy ez a helyzet könnyedén visszaélésekre adott lehetőséget a hallgatók részéről, amit minél hatékonyabban igyekeztek a tanárok megelőzni. Ennek talán a legerőteljesebb megnyilvánulása a tesztekre adott, csökkentett időtartam, ami viszont így kollektíven sújtott mindenkit. Röviden tehát úgy gondolom, hogy maga a távoktatási metódus erre a rendkívüli helyzetre megfelelő, de azt a tanulást/tanítást, ami az egyetem kapuján belül zajlik, nem lenne képes pótolni.’

(Kardos Tamás, jogász szak, 1. évfolyam)

 „Számomra a távoktatás nagyon pozitív élmény volt több szempontból is. Rengeteg időt megtakaríthattam azzal, hogy nem kellett buszoznom. A szabadon választható és kosaras tantárgyaknál bőven elegendő volt a feltöltött anyag, ezt reggel rövid idő alatt átnéztem, és hamar le is tudtam, így nem kellett késő délután, vagy egészen estig bent ülnöm az órán fáradtan.

El kell ismernem, hogy maga az egyetemi légkör viszont nagyon hiányzott, és ebből a szempontból inkább bejárok, mint hogy ilyen hosszú időn keresztül itthon kelljen ülnöm.

Az online vizsgázással kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy ugyan sokkal kevésbé izgulok így egy-egy vizsgám előtt, de jellemzően kevesebb időpont van megadva, illetve van olyan tantárgy is, amiből jóval nehezebb így a vizsga, mint a hagyományos, élő vizsgás rendszerben.

Élőben sokkal több lehetőségünk adódik rá, hogy megmutassuk, meg is értettük az anyagot, és nem csak bemagoltuk, amire a szorgalmi időszakban sok esetben nem, vagy kevésbé adódik lehetőség.

Úgy vélem, ennek az időszaknak tanulsága lehet az, hogy néhány tárgyból (első sorban itt a kosaras, illetve a szabadon választható tárgyakra gondolok) a későbbiekben is kényelmes, és alkalmas megoldást kínálna az online vizsga megőrzése.”

(Máthé Edit Nikolett, jogász szak, 2. évfolyam)

„A veszélyhelyzet miatt szükségszerűen bevezetett távoktatási forma nyilvánvalóan kihívás elé állította a hallgatókat és az oktatókat egyaránt. Ezt a kihívást kezdetben leginkább az E-Learning rendszer véletlenszerű összeomlásai jelentették, azonban a zárthelyi dolgozatok írásának idejére ezt a csorbát szerencsére már sikerült kiküszöbölni. Úgy gondolom, hogy az oktatók rugalmas hozzáállása a megváltozott helyzethez, illetve a leadott anyaggal arányos zárthelyi dolgozatok, a tananyag megértését segítő diasorok és jegyzetek általánosan elérhetővé tétele, továbbá nem egy esetben a megajánlott érdemjegy megszerzésének a lehetősége elősegítette a félév sikeres teljesítését.

Véleményem szerint érdemes lenne hasznosítani a távoktatás alatt szerzett tapasztalatokat, és néhány bevált elemét átültetni a tantermi oktatás keretei közé is a későbbiekben. Az egyik ilyen fontos pozitívum, hogy nem egy esetben sokkal konkrétabb képet kaptunk arról, hogy az oktatók mit várnak el a tananyagból a tárgy teljesítéséhez, könnyebben elérhetőek voltak a tanulást segítő anyagok, továbbá több esetben is a jogesetek megoldására, illetve a gyakorlati részre került a hangsúly. Véleményem szerint így a tananyag sokkal hatékonyabban volt tanulható és adott esetben egy-egy témát alaposabban fel lehetett dolgozni.”

(Kardos Norbert, jogász szak, 3. évfolyam)

„A távoktatás a jelen helyzetre egy reális opció volt, de a kivitelezésbe több ponton is csúsztak hibák. Eddigi egyetemi tapasztalataim során most volt a legtöbb feladatom szorgalmi időszakban (ugyanígy vélekednek azok az évfolyamtársaim is, akikkel beszéltem erről). Ennek sajnos az a következménye, hogy mindenki nagyon feszült, és fáradtrabbak is voltunk a szorgalmi időszak végére, mint a korábbi években.

Nekem az online zárthelyi dolgozatok kapcsán rendszeresen problémát okozott a szűkre szabott időkeret, mert így érdemben nem volt időm átgondolni a kérdést, hanem reflexből kellett válaszolnom, ami viszont sok esetben nem a reális tudást tükrözte vissza.

Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy a tanárok egy része (hozzánk hasonlóan) nehezen tudott alkalmazkodni az online oktatási formához, és bár minden igyekezetükkel azon voltak, hogy segítsék a tanulásunkat, ez sok esetben nem sikerült.

Azt gondolom, a távoktatás keretében a szükséges, és a megszokott oktatási forma mellett elsajátítható tudásnak csak a töredékét szereztük meg, nagyon hiányoztak az előadások, ahol az oktatók segítenek megérteni az anyagot, megvilágítani a problémás kérdéseket, és megmutatni, hogy tanulás során mely részekre kell helyezni a hangsúlyt.

A vizsgaidőszakban számomra pozitívum, hogy a tanárok igyekeztek kompenzálni azzal, hogy a vizsgák feladatsorai valamivel könnyebbek voltak, mint a korábban megszokottak, illetve könnyebb volt egészen jó érdemjegyeket szerezni. Ezt mutatja az is, hogy sokan végeztünk a vizsgáinkkal 2-3 hét alatt, amire eddig nem igazán volt példa.

Összességében tehát elmondhatom, hogy volt pozitív és negatív oldala is a távoktatásnak, a negatív az, hogy a szorgalmi időszak nagyon megerőltető volt, és némileg hiányos ismeretekkel zártuk, hiába sok feladatot kellett megoldanunk, viszont a vizsgaidőszakunk sokkal egyszerűbb volt, mint az eddigiek.”

(Kovács Lajos Péter, jogász szak, 4. évfolyam)

„Végzősként én a klasszikus értelemben vett távoktatással nem találkoztam, viszont a záróvizsgákat online platformon bonyolította le a kar, így ebben a formában engem is érintett a helyzet. Azt gondolom, a távoktatásra való átállás hallgatót és oktatót egyaránt felkészületlenül ért, de mindenki törekedett arra, hogy a legjobbat hozza ki a helyzetből. A tanárok és a TO is mindent megtett annak érdekében, hogy időben megkapjuk a választ a kérdéseinkre, igyekeztek meghallgatni a hallgatói kéréseket, hogy a lehető legkisebb negatív hatással fejezhessük be a tanulmányainkat.

Magával a rendszerrel nem volt probléma, és a tanárok is maximálisan helyt álltak.

Úgy érzem, a helyzetből talán abból a szempontból származott előnyünk, hogy a vizsgák alatt az otthonában tartózkodhatott az ember, ami nyugtatóan hatott, így lényegesen kevesebb stressz ért a záróvizsgák kapcsán.”

(Hegyi Réka, jogász szak, 5. évfolyam)

„A végzős igazságügyi igazgatási évfolyam számára nem sokkal a távoktatás elrendelése után kezdődött a záróvizsga előtti utolsó vizsgaidőszak. Ebben a félévben már csak 2 tárgyat kellett teljesítenünk. A vizsgák menete abban volt különleges, hogy nem az egyetem falai között zajlottak, hanem mindenki a saját otthonából oldhatta meg az írásbeli teszteket az E-Learning rendszeren keresztül. Oktatóink minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a rendkívüli helyzet ne okozzon problémát számunkra a követelmények teljesítését illetően.

A vizsgák után a szakmai gyakorlat, a szakdolgozat leadása, valamint a záróvizsga sem a megszokott módon zajlott. Ezek kapcsán is az E-Learning rendszert használtuk. A szakdolgozat leadása esetében rendkívülinek tekinthető, hogy papír alapon nem kellett leadnunk, elegendő volt a dolgozatot a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumába feltölteni. Mikorra közeledtek a záróvizsgák időpontjai egyre inkább megszoktuk a távoktatási rendszert, hogy mindent a számítógépünkön keresztül teljesítettünk a félévben. A záróvizsga is online zajlott, online szóbeli vizsga során kellett számot adnunk a tudásunkról. A záróvizsga előtt a rendszer, valamint a hallgatók kamerájának és mikrofonjának tesztelése; illetve a vizsga menetéről történő tájékoztatás céljából egy „próbavizsgát” hirdettek meg számunkra, amely véleményem szerint nagyon hasznos volt, mivel így nem kellett aggódnunk a vizsga előtt, hogy vajon hogyan is működik a rendszer. A záróvizsga is sokban különbözött a klasszikus záróvizsgáktól, ugyanakkor szerintem egyáltalán nem befolyásolta a vizsgák eredményességét, hogy nem a megszokott keretek között zajlottak.

Ugyanakkor amennyiben valakinek nem álltak a rendelkezésére a megfelelő technikai eszközök, akkor számára is biztosítottak lehetőséget, hogy teljesíthesse a tárgyait.

Úgy vélem, hogy a járvány okozta rendkívüli körülményekben is minden feltétel adott volt ahhoz, hogy sikeresen teljesíthessük az utolsó félévünket.”

(László Kitti, IGI, 3. évfolyam)

Iltyu Emese Andrea