Karunkon már 1999 óta működik az Erasmus program, amelynek segítségével számos hallgatónak volt már lehetősége arra, hogy egy illetve két szemesztert külföldi egyetemeken tölthessen. A Karon hallgatók 12 európai országba pályázhatnak. Sikeres bírálatot követően utazhatnak ki a fogadó intézménybe, ahol lehetőségük van az idegennyelven jogi tárgyakat hallgatni. Ezenkívül nyelvtanulási lehetőséget biztosít a program és életre szóló élményeket.

A lehetőség adott, azonban a Debreceni Egyetemről meglehetősen kevesen vállalják a kiutazást. Sokan féltik a tanulmányi előmenetelüket, félnek az idegennyelvi vizsgáktól és attól, hogy hónapokon keresztül egyedül kell magukról gondoskodni külföldön. Karunk hallgatói is ezt a tábort erősítik, annak ellenére, hogy a hazatérő hallgatók élménybeszámolói arra engednek következtetni, hogy nem lehetetlen feladatról van szó. Karunk 3. évfolyamos jogászhallgatójával beszélgettem, aki jelenleg is külföldön tartózkodik, ő egy évet vállalt a Wroclawi Egyetemen, Lengyelországban.

Már tanulmányaid elején játszadoztál a gondolattal, hogy egyszer kipróbálod az Erasmust?

Megmondom őszintén sosem terveztem, hogy külföldön tanuljak. Később több helyen dolgoztam gyakornokként és mindenhol azzal szembesültem, hogy a munkaerőpiacon alapvető követelmény a jó angoltudás, illetve nagyon jó pont a más országban töltött tanulmány és a külföldi referencia. Közben több ismerősöm is javasolta, hogy ne hagyjam ki a külföldi tanulás lehetőségét és utólag visszagondolva tényleg nagy hiba lett volna. Viszonylag hirtelen döntöttem el hogy megyek, de nem bántam meg.

Miért az idei évet választottad?

Előző félévben az Igazgatásszervező diplomám miatt kevesebb tárgyam volt, szóval valamivel könnyebb félévnek néztem elébe, ami erre a félévre sajnos nem igaz.

Mennyi időre volt szükség ez előkészületekhez?

Az igazság az, hogy mind Campus Hungary-re, mind Erasmusra pályázol, sok papírmunkával jár az előkészület, rengeteg mindent kell igazolni és összegyűjteni, közben odafigyelni a határidőkre, így ha az ember biztosra szeretne menni, azért menni kell utána. Pár hét alatt mindent el lehet rendezni.

Miket kellett kiutazásod előtt elintézned?

Több dolog van, ami kritériuma a kiutazásnak (pl. biztosítás, megfelelő bankszámlaszám, Uniós taj-kártya, stb.) ezekről nyilván gondoskodnom kellett. Fontos volt, hogy minél hamarabb felvegyem a kapcsolatot a fogadó egyetemmel két okból. Egyrészről tájékozódni, hogy az ottani egyetemnek milyen követelményei, elvárásai vannak a kiutazó hallgatókkal szemben, illetve arról, milyen tárgyakat tudok majd felvenni, hallgatni kinn, ami feltétlenül szükséges a tanulmányi szerződés megkötéséhez.

Ki segített ebben?

Itthon első sorban kari Erasmus Koordinátorunk, Dr. Zaccaria Márton Leó tanár úr segített mindenben, de a központi Erasmus iroda munkatársai is sokat segítettek.  Szerencsére a  Wroclawi Jogi Kar Erasmus Koordinátora is nagyon kedves, rugalmas és segítőkész volt, ez az amiben nincs mindenkinek ekkora szerencséje.

Kértél segítséget volt Erasmus hallgatóktól?

Persze, még mielőtt eldöntöttem hova és mikor menjek, segítőkészek voltak.

A Kar segítőkész volt –e a kiutazásod előkészítésében?

Abszolút, teljes mértékben. Zaccaria Tanár úr tényleg mindenben segített, a TO-s lányok pedig a tőlük megszokott kedvességgel foglalkoztak a dolgaimmal. Egyéni tan - és vizsgarendet kaptam a tanulmányok teljesítéséhez, az oktatók pedig előzetes egyeztetés után mindig megértőek voltak.

Miért esett a választásod Lengyelországra?

Mindig is szerettem volna eljutni ide, gyönyörű ország, hasonló mentalitással, mint mi magyarok.  Mondhatni annyira messze sincsen, és költségek tekintetében is az egyik legjobb választás, hasonlóak az árak, mint itthon.

Mesélj, kérlek arról, milyen volt az első benyomásod mikor megérkeztél Wroclawba ?

Nagyon gyönyörű a város, rengeteg a templom és katedrális, itt folyik az Odera a maga 90-nél is több hídjával, sok látnivaló és állandó élet a belvárosban. A másik szokatlan  dolog, a sok fiatal volt. Több mint 140 ezer egyetemista tanul itt, ebből pedig majdhogy 20-30 ezer külföldi hallgató, tehát tényleg egy igazi egyetemi város, ahol iskolaidőben állandóan van élet.

Kik segítettek Neked mikor megérkeztél?

Szerencsére kaptam egy úgynevezett „buddy”-t, aki egy lengyel hallgató. Mindenben segített, nélküle sokkal nehezebb lett volna. Persze az egyetem munkatársai mindenben segítőkészek voltak. A lengyel vendégszeretet tényleg méltó hírnevéhez.

Kollégiumban laksz?

Igen, mivel Erasmus hallgató vagyok alapból kaptam kollégiumi ellátást. Ez szintén rendkívül nagy dolog, másoknak maguknak kellett albérlet után kutatni.

Lengyel diákokkal élsz együtt?

Választhattam, és én a többi külföldi hallgatóval való együttélést választottam, de persze sok lengyel diák is van a koliban.

Milyen a hallgatói élet lengyel egyetemeken?

Mint fentebb is említettem egy igazi, egyetemi város. Nagyon jó, több szervezet is van, amik azért jöttek létre, hogy Erasmus hallgatóknak rendezzenek eseményeket, és gyakorlatilag folyamatosan vannak csak számunkra megrendezett kirándulások, elfoglaltságok, bulik. Oka van annak, hogy évente több 10 ezer hallgató jön ide a világ minden részéről.

Mi volt az előző féléved legemlékezetesebb pillanata?

Egy hosszúra nyúlt este után, egy csapat lengyel srácba botlottam, akik miután megtudták, hogy magyar vagyok az  „ Áléálé Debrecen” és a  „Csak a Diósgyőr” énekekkel fejezték ki, a magyar foci iránti szeretetüket. Másnap főznöm kellett nekik „valami magyart”.

Hogyan tudtál megbirkózni a két intézmény vizsgáival?

Hogy őszinte legyek nem volt könnyű. Két helyen, több nyelven helytállni, úgy hogy évközben nem voltam otthon - így nem annyit készültem- (ráadásul balszerencsémre azonos időszakban voltak a vizsgáim).  Egyébként szerintem ez az oka, hogy más karokhoz képest kevesen megyünk külföldre a jogi karról, a hallgatók félnek a vizsgáktól, a csúszástól. Erre csak azt tudom mondani, bátornak kell lenni, be kell vállalni!

Köszönöm szépen a beszélgetést! Sok sikert kívánok külföldi tanulmányodhoz! Záró gondolatként  Zsolt üzenetét olvashatjátok:

Piata cześć tej opowieści, w głowach się wam nie pomieści. Cóż ta Jadźka w ciemnym gaju, będąc dawno już na haju, pijanemu w pień Mietkowi, mimo bójki, nie wrogowi. Po godzinie wymyśliła, co by Mietka rozbawiła. Mietek leżąc już na glebie, po burakach błądził w niebie.