Egy átlagos elsőéves joghallgató első vizsgák előtti gondolatai.
Egyetemes Állam- és Jogtörténet, A vizsga:
Hajnal 5 óra. Edictum Theoderici, leges Visigothorum, lex Burgundionum… Hogy fogom átnézni még ezt a 10 tételt vizsgáig? …Edictum Rothari, lex Baiuvariorum… Nyugi, még van két lehetőség… etatizmus fogalma… reggelizni is kellene, de nem fogok tudni enni... az állam központilag kívánja irányítani… jaj csak ne a 8-as tételt húzzam…
Római jog, A vizsga:
Hajnal 4 óra. A felülépítményi jog olyan más telkén emelt építményen… négy óra alvás elég lesz… bérleti vagy egyéb causa alapján fennálló használat…
Hajnal 6 óra. A ius intercedendi vétójog a magistratusok… a történetiből alig emlékszem valamire… (kivéve censor, dictator) intézkedéseivel… két óra alvás elég lesz… valamint a törvényjavaslatok elfogadásával szemben… remélem sikerül elkerülni a történetit…
Közgazdaságtan, A vizsga:
Kistárgy… csak meglesz…
Közgazdaságtan, B vizsga:
A GDP deflátort úgy számoljuk ki, hogy a nominális GDP-t osztjuk a reál GDP-vel és ezt megszorozzuk százzal…
Magyar Alkotmány- és Jogtörténet, A vizsga:
Az 1790. évi XII törvénycikk rendelkezése szerint… miért nem tanultam rendesen szorgalmi időszakban? Nem csúsztak volna össze a vizsgák… a bírósági szervezetrendszert csak törvény által lehet megváltoztatni… a beugrón menjek át, hátha jó tételt húzok… kizárja az uralkodó pátensek útján történő módosítást… ha meg nem, B vizsgán tuti átmegyek…
Magyar Alkotmány- és jogtörténet, B vizsga:
A miniszterek hivatali minőségükkel összefüggő… kitartás, utolsó vizsga… cselekedeteik miatt… két hét pihenés vár utána… a 32-35.§§-ban foglalt eljárás szerint…
Magyar Alkotmány- és Jogtörténet, C vizsga, február 5.:
Szerintem felülök egy dunántúli vonatra, elmegyek dolgozni a nagynénémék kávézójába és újrakezdem az életem… meg is nézem mikor indul vonat… nee… nincs wifi…
Év elején naiv egy hónapos gólyaként, nem is gondoltam mi vár rám az első vizsgaidőszakban. Az előbb említett élményeket elemezve igazából egy szóval is jellemezni tudnám (talán az összes gólya nevében is) az első megpróbáltatásainkat a jogi egyetemen.
De a boldog régi szép idők, mikor még azt sem tudtam minek a rövidítése az UV, mikor még azt hittük tanulásnak számít az előadás anyagának az átolvasása, hogy tudjuk, miről van szó, biztos nem hagynak bennünk olyan mély nyomot, mint ezek a tanulságos élmények. Hiába mondták a tanárok, a felsőbb évesek, a szüleink, legyünk óvatosak, mert ez már nem középiskola. Rájuk hagytuk, úgyis megcsináljuk… aztán ráfáztunk. Végül sok embernek sikerült is, de csak nagyon kevesen csinálták ésszel, volt aki az utolsó pillanatban „mentette meg” a félévét (például én is így jártam) és volt, aki sajnos csúszni fog, vagy nem lett meg egy-két kis tárgya. Születtek persze felejthetetlen, vicces történetek is, különösen a nehéz pillanatokban. Összességében nem ment egyről a kettőre megszokni a sok változást.
Az új környezeten, az önállóságon, és a sok új emberen kívül ez volt a helyzet azzal is, hogy nem lehet mindent alaposan megtanulni (főleg ha a szorgalmi időszakban nem túl aktív ilyen szempontból az ember) továbbá rá kellett jönnünk, sok szerencse is kell egy sikeres vizsgához a rengeteg tanuláson túl. Sokan állandóan halasztgatták a vizsgáikat, ami szerintem, az elmúlt egy hónap tapasztalatából kiindulva az egyik legrosszabb dolog ilyenkor.
Sőt, tanulni is meg kellett tanulnunk. Előbb-utóbb (inkább utóbb) rájöttünk, mit, mennyit, és hogyan követelnek tőlünk. Kellett ahhoz az első vizsgaidőszak, hogy felmérjük a határainkat, és megtaláljuk a legjobb tanulási módszereket, ami nyilván mindenkinek más.
A tanárainkon is sok múlt és alapjába véve szerintem korrektek voltak (néha még talán túlságosan is). Én is mondtam olyat vizsgán, amiért magamat kiküldtem volna, de mégis sikerült végül (szerencsére).
A másik legfőbb dolog az új környezeten kívül, amivel meg kellett birkózni, a stressz. Szerintem emiatt is megcsúszhatnak a vizsgák. Hallottam történeteket koffeinmérgezéses pánikrohamról, sírógörcsről, szóval semmiképpen sem mondhatjuk, hogy unatkoztak volna a gólyák. Olyan január első hetére már az évfolyam fele gondolkodott el rajta komolyan, hogy itthagyja az iskolát. Aztán persze a legtöbbjük megcsinált minden tárgyat. A hónap végére már mindenki minden stresszoldó tevékenységet kipróbált, és hellyel közel megtanulta kezelni. Tehát az első vizsgaidőszak erre is megtanít.
Szerencsére február 16-án újra beköszöntött a szorgalmi időszak, aminek már újult erővel, a tapasztalatokból tanulva, „minden nap kidolgozok egy tételt” és hasonló fogadalmakkal kezdünk el. Remélem továbbra sem veti meg senki a mulatást (amit persze szigorúan csak mértékkel szabad) és minden hallgatónak sok sikert, kitartást kívánok az elkövetkezendőkre tekintettel! :)
Siket Sarolta
