A már korábban bemutatott bírói és ügyvédi pályák után, zárásként az ügyészi hivatást szeretném megismertetni a joghallgató társaimmal annak érdekében, hogy egy kicsit talán közelebbről is beleláthassunk a vád képviselőinek mindennapjaiba. Jelen esetben Dr. Tilk Ferenc, a Debreceni Járási Ügyészség kábítószeres bűncselekményekkel foglalkozó ügyészével volt szerencsém interjút készíteni.
- Hol tanult és miért éppen a jogász szakot jelölte meg a pályaválasztás napjaiban?
A gimnáziumi éveim Tokajhoz kötnek, a Tokaji Ferenc Gimnázium diákjaként érettségiztem 1995-ben, majd ezt követően tanulmányaimat a Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi karán folytattam. A pályaválasztás tekintetében igazán meghatározó élményről nem tudok beszélni, hiszen nem volt a családi, baráti, ismerősi körben egyetlen jogász sem és a tévében sem láttam soha jogi hivatásokról szóló sorozatot. Így tehát semmi másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy az igazság szolgálata valahol az énemben gyökerezett, ami azért őszintén szólva kiegészült egy csipetnyi szereplési vággyal is. Igazolja ezt az is, hogy a szülői befolyás nélkül valószínűleg a színészi pályát választottam volna.
- Mi az, ami a legnagyobb nehézséget okozta az egyetemi évek alatt? Volt valamilyen meghatározó vizsgaélménye?
Én magam mindig is olyan típusú ember voltam, és vagyok ma is, aki nem kapott semmit ingyen ez élettől, mindenért keményen meg kellett dolgoznom, néha aránytalanul sok időt és erőfeszítést invesztálva egy-egy munkába. Ám az idő távlatából azt gondolom, hogy önmagában ez is jellemformáló és hasznos volt. Az egyetemi éveket gyakorlatilag végig dolgoztam. Az első két évben – tudás és tapasztalat híján – a legkülönbözőbb fizikai munkát végeztem, kezdve a hotelszoba takarítással, egy-egy portás vagy eladói munkán át a hajnali újságkihordásig. Később persze, ahogy elkezdődött a jogi szárnybontogatásom, belekóstoltam az elméleti munkába is, ami aztán nyilvánvalóan felülírta az előzőeket és az idő előrehaladtával a szellemi munkavégzés vált az életformámmá. Így a nehézséget tehát számomra nem az egyetemi vizsgák okozták elsősorban, hanem az egyetemi élethez szükséges anyagiak megteremtése. Alapvetően a munka mellett azért erős tanulónak tartottak, ösztöndíjat is kaptam, de mint tudjuk az egyetemi bulik akkor sem kímélték az egyetemisták pénztárcáját, én magam pedig nem voltam akkoriban egy ekonomi-típus. Vizsgaélményem sok volt, pozitív és negatív is egyaránt. Negatív élményem az egyetlen bukás, egy jogdogmatika vizsgán, amit a pillanat hevében nyilvánvalóan tanári diszkriminációnak aposztrofáltam. Később persze beláttam, hogy a hakni és az improvizálás olyan panel ugyan, amit be lehet építeni a vizsgázás mechanikájába, de ez kevés az érdemjegy görbületének eléréséhez.
- Hogyan került Miskolcról a Debreceni Járási Ügyészségre?
Mivel én másodévtől kezdődően - részben demonstrátorként - aktív részese voltam a Büntető Eljárásjogi Tanszék életének, már az egyetemi évek alatt egy bizonyos mértékig óhatatlanul betekintést nyertem az elméleti munka során az ügyészi hivatásba. Az első speciális kollégium a tanszéken belül amit felvettem, az ügyész szerepéről szólt a büntetőeljárásban, amit egy olyan gyakorlati előadó prezentált, aki meghatározó jelentőséggel bírt a hivatásszeretetem kialakulásában természetesen a tanszék vezetője és későbbi PhD témavezetőm mellett. Az egyetemi évek vége felé érlelődött meg a gondolat bennem, hogy az ügyészi hivatás gyakorlásához, olyan szintű tudományos tapasztalatra van szükség, amit a leginkább a jogi oktatói tevékenység gyakorlása útján lehet elsajátítani. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy a Miskolci Egyetem PhD képzése mellett a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán megpályázom a Büntetőeljárási Tanszék tanársegédi posztját. Közel másfél évig oktattam büntető eljárásjogot főállásban, valamint belekóstoltam a büntető anyagi jog és a büntetés-végrehajtási jogba is. A megfelelő tudományos tapasztalat megszerzését követően pályáztam meg, az akkor még Debreceni Városi Ügyészségen meghirdetett fogalmazói álláshelyet, amit el is nyertem. Az oktatói tapasztalatomat, valamint az annak keretében végzett tudományos munkámat természetesen az ügyészi munkám során nap, mint nap kamatoztatom. Az viszont vitathatatlan, hogy korábbi mentoraim nélkül soha, vagy csak óriási nehézségek árán tudtam volna az ügyészi szervezetbe bekerülni, az akkor nyújtott segítségükért mai napig hálás vagyok.
- Hogyan helyezné el az ügyész szerepét az igazságszolgáltatás szervezetrendszerében?
Természetesen elfogult vagyok a hivatást illetően. Álláspontom szerint objektíve az ügyész az, aki a büntetőeljárás során a legkomplexebb rálátással bír a processzusra, hiszen minden eljárási szakban jelen van. Gondoljunk itt arra – és miből másból indulnék ki, mint egy kábítószeres ügyből – részese lehet az információ keletkezésének, az operatív nyomozásnak, hiszen a titkos információgyűjtés során keletkezett adatok megismerésére jogosult és azoknak a büntetőeljárásban történő felhasználására vonatkozó engedélyezési eljárásnak az indítványozója is. Ezen túlmenően a nyomozás során az ügyészi jogosítványok gyakorlása nem kizárólag a nyomozás feletti törvényességi felügyeletet jelenti, hiszen ezen fokozott felügyelet, avagy az ügyészi nyomozás mind-mind olyan intézmény, amely ezen eljárási szakasz központi szereplőjévé teszi. Nem kérdéses az sem, hogy a vádmonopólium jogintézménye milyen jelentőséggel bír, melyet még kiegészít azon tény is többek között, hogy minden bírósági tárgyaláson kötelező az ügyészi részvétel, ráadásul a büntetés végrehajtását is az ügyész ellenőrzi. Láthatjuk tehát, hogy az ügyész, olyan aktív szereplője a büntető igazságszolgáltatásnak, aki az egyik legtágabb körben és igen széles platformon részese az eljárási rendnek.
- Miért pont a kábítószerhez kapcsolódó bűncselekményekkel foglalkozik?
Az egyetemi évek meghatározó jelentőséggel bírtak a későbbi pályaválasztásom terén, hiszen már másodéves egyetemistaként volt szerencsém találkozni azokkal a tárgykörökkel, melyek később az életpályámra is hatással voltak. Gondolok itt elsősorban a kábítószerrel kapcsolatos jogi szabályanyag specifikumai útján a titkos nyomozásra, illetőleg a tanúvédelem sajátos jogintézményeire és ezeken keresztül az igazságszolgáltatás szervezetrendszerén belül az ügyész eljárási pozíciójára. Ezek voltak tehát azok a sarkpontok, amelyek a büntetőjogon belül érdeklődési körömet alkották, amelyek meghatározták – és ma is meghatározzák - a mindennapjaimat. Hogy miért pont a kábítószer? Nem csak a kábítószerek érdekelnek. Pszichoaktív szerek, pszichotróp anyagok, teljesítményfokozó szerek, dizájner drogok és még sorolhatnám. Minden, ami egészségkárosító és persze pönalizálható. Mivel a kutatási területemnek a fedett nyomozást, valamint a tanúvédelmet választottam, így adott volt a hatáskörömbe tartozó cselekmények közül, hogy melyek azok ahol a legnagyobb relevanciával bírnak a gyakorlatban ezek a jogintézmények. Nem beszélve arról, hogy az elméleti munkavégzés során is számos kapcsolódási pont volt ezen bűncselekmény-kategória és a kutatási területem között, így a gyakorlatban történő átfedések tálcán kínálták a témát. Ezen deliktumok elkövetési és felderítési sajátosságai olyan konspiratív elemekkel tarkítottak, amiben – túlzás nélkül mondhatom – a kellő megszállottsággal rendelkező ügyésznek élvezet a munka. Gyakorlatilag ezen felismerések indítottak el azon az úton, hogy a tudatmódosító szerek elleni küzdelemben aktív részt vállaljak, amibe nyilván beletartozik az ügyészi hivatásom, de mellette – tekintettel arra, hogy komplex társadalmi problémáról beszélünk – más formákban is próbálok helyt állni.
- Mi volt a legnagyobb sikere a pályája során?
Általánosságban nekem ügyészként a siker kategóriája nyilvánvalóan az, ha a lehető legszélesebb körben sikerül az adott esetben egy szervezett bűnözői csoport tagjait oly módon eljárás alá vonni hogy az inkriminált anyagok is lefoglalásra kerüljenek a lehető legnagyobb mennyiségben, amely siker természetesen akkor lehet teljes számomra, ha az ügydöntő határozatban az eljáró bíróság a szabadságvesztés időtartamát hosszú években szabja meg. Persze nem ennyire fekete vagy fehér a kép, hiszen – mivel számos spektruma van a témának – színesítik a siker kategóriáját a büntetőjogon kívüli tényezők is, amelyek számomra majdhogynem olyan fontosak, mint maga a büntetés mértéke. Gondolok itt elsősorban a szociológiai védőtényezőkre, a prevencióra, amelyeket megfelelő kreativitás és a nyomozó hatóságokkal történő együttműködés útján igenis be lehet építeni a büntetőeljárásba. Gondoljunk csak az “amsterdam shop” vagy a “titkok kertje” nevű üzletek bezárásának – amelyek nem kis fejtörést okoztak a „miként” tekintetében – médiahatására és akkor még a jogi relevanciákról szót sem ejtettünk. Ezek azok az eredmények, amelyek számomra visszacsatolást adnak, hogy a drogok elleni küzdelem – ugyan valószínűleg hosszan tart még – de remélhetőleg nem hiábavaló.
- Az Aranyhíd Drogsegély Alapítvány által számos gimnazista és szakiskola tanulója tudhatott meg többet a kábítószerek hatásairól és kábítószeres bűncselekmények jogi hátteréről a drogprevenciós előadások révén. Hogyan jött az ötlet és milyen szerepet tölt be az alapítvány életében?
A kérdésben említett alapítvány életre hívásának ötlete onnan eredeztethető, hogy mivel a fiatal- és felnőttkorúak ügyészeként megyénkben ismertté vált kábítószerrel kapcsolatos büntetőügyeinek jelentős része az én asztalomon „landol”, napi rendszerességgel találkoztam a drogfogyasztás társadalmi hátterével, negatív attitűdjével. A büntetőeljárás szakaszaiban, a nyomozás során nyilvánvalóan jelen levő intézményekkel való kontextus, szintén egy olyan alapot szolgáltattak, ami arra sarkallt, hogy a büntetőjogon kívüli eszköztárat is fel kell használni, a lehető legszélesebb körű információátadás útján, a kábítószerek terjedése ellen. Erre a hivatásommal is összeegyeztethető, azzal szellemiségében is koherens fórum az említett alapítvány volt, amelynek én vagyok a szakmai vezetője. Természetesen, ha valaki egy feladatot komolyan vesz, az abban lefektetett cél mellett teljes vállszélességgel kiáll, úgy minden fölös energiáját képes a jó ügy érdekében felhasználni. Így tettem én is azzal, hogy az alapítvány vezetőjeként, amely munkája során főként a prevencióra fekteti a hangsúlyt, elvállaltam a DMJV Önkormányzatán belől a működő Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) kínálatcsökkentő munkacsoportjának vezetését, amely viszont kiegészülve az alapítványi munkával, a büntető igazságszolgáltatás aspektusából közelíti meg a problémakört és próbálja meg azt kezelni. Azt gondolom, hogy a szerteágazó probléma kezelése csak úgy lehetséges, ha minden lehetséges fórumon tevékenyen részt vállalunk és ennek úgy hiszem iskolapéldája lehet a drogok elleni fellépés különböző színterein való aktív szerepvállalás.
- Nem is olyan régen olvashattunk arról, hogy 2015-ben kerül megrendezésre a XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia. Ön vett részt hasonló versenyeken? Mit üzenne a hallgatóknak, fontosnak tartja az ilyen típusú megmérettetéseket?
Magam is vettem részt kari TDK-n a büntető eljárásjogi szekcióban, amit meg is nyertem, így az OTDK-n szintén a kutatási területemhez tartozó operatív nyomozási eszközökről írtam, illetőleg tartottam előadást. Az OTDK a tudományos életemben azt hiszem, mérföldkő volt, hiszen ott az I. helyezés elérése után egyre többet publikáltam, egyre több prezentációt tartottam. Mindenképpen arra sarkallom a hallgatókat, hogy fektessenek kellő hangsúlyt az egyetemi évek alatt a kutatómunkára, publikáljanak minél többet, vegyenek részt tanulmányutakon, tartsanak előadásokat szakmai fórumokon, elméleti tanácskozásokon. Vegyék ki a részüket az egyetemi évek alatt is a tudományos életből, hiszen az így megszerzett tudást biztosan hasznosítani fogják majd a gyakorlati életben. Ezzel együtt természetesen ne maradjanak ki az egyetemi bulikból sem, és ha netán bort választanának: legyen az villányi!
Köszönöm a beszélgetést!
Készítette: Szabó Zsófia
