Jogodban áll olvasni!

Barátságos vita egy barátságtalan témában

2017. január 02. - CsonkaReka

2016. november 29-én került megrendezésre a Pro et Contra által egy felettébb tanulságos és egyben szórakoztató Vitaest, mely a hallgatói látókör szélesítése mellett különleges esti programként is szolgált.

Az izgalmat előre megalapozta maga a téma is, mely az Életfogytiglani szabadságvesztés volt. S ha ez nem lett volna elég, tovább fokozva az izgalmat, két magasrangú előadó kíséretében került sor magára a Vitára.

Dr. Sólyom Péter, az Alkotmányjogi Tanszék vezetője, egyetemi docens, aki a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés ellen érvelt, és állt ki nézetei mellett igen meggyőző érvekkel.
A pro érvekkel Dr. Balla Lajos, a Debreceni Ítélőtábla elnöke, egyetemi docens kápráztatta el a közönséget, s vázolt fel olyan megtörtént eseteket, amelyek gondolkodóba ejtették a teremben ülőket ( legalábbis engem mindenképp).

A vitát magát megpróbálom összefoglalni pár sorban, azok kedvéért, akik nem tudtak eljönni, de érdekli őket e tárgykör. A vitapartnerek nagyon barátságos hangnembe maradtak az elejétől a végéig, és elfogadták, tisztelték egymás véleményét, érvét.  Egyes pontokban egyet is értettek egymással, például abban, hogy a magyar büntetőjogban a Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés nem egy hibátlan törvényi tényállás, de ilyesféle szankciókra szükség van a társadalom igazságérzetének megóvása érdekében a súlyos bűncselekményeket elkövetett személyekkel szemben.

Leszögezték, hogy ha a bíróság „… a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg…” ( Btk. 43§ (1) ) és hogy ez a 40 év nem embertelen? Nem túl sok?  Ugyanis ez a büntetés helyrehozhatatlan károkat okoz az elítéltben, úgynevezett személyiségtorzulás következik be, elveszítik a szabadság iránti vágyukat, valamint 40 év után számára ismeretlen környezetbe kerülne ki.

Számomra a legérdekesebb momentuma a vitának az volt, amikor Dr. Balla Lajos felvetette azt a kérdést, hogy kinek az érdeke ez a szankció? A bűnt elkövető emberé vagy a sértetté? Kinek az érdekét kell védeni? Az elkövető jogait, vagy a potenciális sértetteket? Hogyha valaki egyszer elkövetett egy súlyos bűncselekményt, mi rá a garancia, hogy legközelebb nem teszi meg? Kinek a felelőssége erről dönteni?   Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben a haszonelvűség elmélete érvényesül a magyar büntető jogban, tehát egy ember élete, a több ember életéért.

Nyomatékosították, hogy nem mindennapi eset ezen büntetés kiszabása, jelen statisztikai adatok alapján a Debreceni Ítélőtábla 2005 és 2014 között 6803 ügyet vizsgált, ebből 1774 peres ügy volt, melyből 470 esetben beszélhetünk emberölés vádjáról, az elítéltek közül 39-en kaptak életfogytiglani szabadságvesztést, és 7 vádlott tényleges életfogytiglani szabadságvesztés büntetését kapta.

Befejezésként, hogy érezzük a téma súlyát, Simon Wiesenthal - az előadáson is elhangzott - idézetével élnék:  „A gyilkosok köztünk járnak”.

                                                                                                        Írta: Gönczi Gréta       

 

A bejegyzés trackback címe:

http://lextrem.blog.hu/api/trackback/id/tr9312092051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.