2016. november 29-én került megrendezésre a Pro et Contra által egy felettébb tanulságos és egyben szórakoztató Vitaest, mely a hallgatói látókör szélesítése mellett különleges esti programként is szolgált.
Az izgalmat előre megalapozta maga a téma is, mely az Életfogytiglani szabadságvesztés volt. S ha ez nem lett volna elég, tovább fokozva az izgalmat, két magasrangú előadó kíséretében került sor magára a Vitára.
Dr. Sólyom Péter, az Alkotmányjogi Tanszék vezetője, egyetemi docens, aki a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés ellen érvelt, és állt ki nézetei mellett igen meggyőző érvekkel.
A pro érvekkel Dr. Balla Lajos, a Debreceni Ítélőtábla elnöke, egyetemi docens kápráztatta el a közönséget, s vázolt fel olyan megtörtént eseteket, amelyek gondolkodóba ejtették a teremben ülőket ( legalábbis engem mindenképp).
A vitát magát megpróbálom összefoglalni pár sorban, azok kedvéért, akik nem tudtak eljönni, de érdekli őket e tárgykör. A vitapartnerek nagyon barátságos hangnembe maradtak az elejétől a végéig, és elfogadták, tisztelték egymás véleményét, érvét. Egyes pontokban egyet is értettek egymással, például abban, hogy a magyar büntetőjogban a Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés nem egy hibátlan törvényi tényállás, de ilyesféle szankciókra szükség van a társadalom igazságérzetének megóvása érdekében a súlyos bűncselekményeket elkövetett személyekkel szemben.
Leszögezték, hogy ha a bíróság „… a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg…” ( Btk. 43§ (1) ) és hogy ez a 40 év nem embertelen? Nem túl sok? Ugyanis ez a büntetés helyrehozhatatlan károkat okoz az elítéltben, úgynevezett személyiségtorzulás következik be, elveszítik a szabadság iránti vágyukat, valamint 40 év után számára ismeretlen környezetbe kerülne ki.
Számomra a legérdekesebb momentuma a vitának az volt, amikor Dr. Balla Lajos felvetette azt a kérdést, hogy kinek az érdeke ez a szankció? A bűnt elkövető emberé vagy a sértetté? Kinek az érdekét kell védeni? Az elkövető jogait, vagy a potenciális sértetteket? Hogyha valaki egyszer elkövetett egy súlyos bűncselekményt, mi rá a garancia, hogy legközelebb nem teszi meg? Kinek a felelőssége erről dönteni? Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben a haszonelvűség elmélete érvényesül a magyar büntető jogban, tehát egy ember élete, a több ember életéért.
Nyomatékosították, hogy nem mindennapi eset ezen büntetés kiszabása, jelen statisztikai adatok alapján a Debreceni Ítélőtábla 2005 és 2014 között 6803 ügyet vizsgált, ebből 1774 peres ügy volt, melyből 470 esetben beszélhetünk emberölés vádjáról, az elítéltek közül 39-en kaptak életfogytiglani szabadságvesztést, és 7 vádlott tényleges életfogytiglani szabadságvesztés büntetését kapta.
Befejezésként, hogy érezzük a téma súlyát, Simon Wiesenthal - az előadáson is elhangzott - idézetével élnék: „A gyilkosok köztünk járnak”.
Írta: Gönczi Gréta
