Országos Munkajogi Perbeszédverseny

2014. május 05. - LEXtrém

2014. év április hó 11. nap. Egy nap, melyen az ország különböző egyetemeinek joghallgatói találkoztak Budapesten azért, hogy megmérettessék magukat. Azért, hogy egy, a zsűri által választott jogeset alapján, szimulált körülmények között adhassák elő saját álláspontjukat alperesi, felperesi és bírói pozíciókban. Interjúmban először Dr. Nádas Györgyöt, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Agrárjogi, Környezetjogi és Munkajogi Tanszékének egyetemi docensét kérdeztem a versenyről és az arra való felkészülésről.

Hányadik alkalommal került megrendezésre a munkajogi perbeszédverseny? Mi a verseny célja?

Az első verseny 2004-ben került megrendezésre, melyet a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar társtanszéke talált ki és szervezett meg. Nyilvánvalóan a cél nem lehetett más, és ma sem más, minthogy az érdeklődő hallgatók majdnem valós környezetben, de igazi jogesetekkel, igazi tényállásokkal, tárgyalótermi körülmények között próbáljanak meg sajátos szempontból egy-egy tényállást feldolgozni. A szimuláció során a hallgatóknak a perállásoknak megfelelő alperesi és felperesi pozíciókban kell vizsgálni a jogesetet, illetve bíróként abban döntést hozni. Tehát a cél, hogy a munkajog iránt érdeklődő hallgatók, majdnem valós körülmények között találkozzanak munkajogi problémákkal és oldják meg azt.

Kik vannak a zsűriben?

A helyi versenyekre mindig igyekszünk meghívni a Debreceni Ügyvédi Kamara elnökét, ám az idén sajnos egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a helyi fordulón. A bíráló bizottság munkáját segíti továbbá néhány törvényszéki bíró, akik a mindennapokban munkaügyi pereket bírálnak el másodfokon, tehát olyan széles rálátással rendelkeznek a munkajog bírói gyakorlatára, amely lehetőséget ad arra, hogy valóban a legkiválóbbak közül kerüljenek ki azok, akik képviselhetik a kart az országos versenyen.

Milyen szempontok alapján választják ki a legjobbakat?

Az elsődleges szempont nyilvánvalóan a megoldás, ami nem feltétlenül helyes, de ha érvekkel alátámasztott, akkor az is lehet kiemelkedő. Továbbá miután itt nem írásbeli megmérettetésről van szó, a másik szempont a megoldás megfelelő ismertetése. Az, hogy a megfelelő retorikai készségekkel rendelkező jelölt tudja ismertetni a saját álláspontját. Ez azért nagyon fontos, mert jó értelemben véve ez a verseny egy picit „show”, tehát igenis a színészi képességek is fontosak, melyek a jogi képviselők eszköztárából sem hiányozhatnak. Mindezek értékelése mellett az is egy fontos szempont lehet, hogy valaki eljut-e a bíráló bizottság által helyesnek vélt megoldásig.

Ön szerint eredményes a verseny előtti felkészítés? Várható látványos fejlődés az első felkészítő óra és a versenyen nyújtott szereplés között?

Mindenképpen. A felkészítő órák igen intenzívek és ehelyütt is meg kell köszönni, Dr. Márton Mária nyugalmazott törvényszéki tanácselnöknek azt az áldozatos munkát, amit ebben a felkészítő folyamatban fejt ki. Nagyon sokat segít a hallgatóknak és figyeli fejlődésüket. Pontosan mérhető, hogy egy-egy diák milyen módon nyílik meg és nyílik ki ezen felkészítők során. Véleményem szerin az órák sikerességéről mégsem én vagyok a leginkább megfelelő személy, aki nyilatkozhatna, hanem sokkal inkább maguk a versenyzők. Én azt gondolom, hogy a versenyre való felkészítésen túl a tanszékhez való kötődés illetve kapcsolat, továbbá a munkajogi ismeretek elmélyítése tekintetében mindenképpen hasznos, hiszen olyan keretekben lehet a munkajoggal, mint anyagi jogterülettel foglalkozni, mely keretek jóval meghaladják akár a gyakorlatok, akár az előadások kereteit.

Ön szerint miért fontos az, hogy a hallgatók ehhez hasonló versenyeken mérettessék meg magukat? Ön tanulmányi évei alatt vett részt hasonló versenyeken?

Az én időmben még nem voltak ilyen jellegű versenyek, csak írásbeli jogesetmegoldások, ám azt gondolom, hogy a valós helyzetek szimulálása nagyon jó terep lehet arra, hogy kipróbálja magát valaki, bármilyen perállásban lépjen is föl. A tárgyalóteremben saját magunkon kívül ugyanis majd figyelni kell mind a másik félre, mind a bíróságra, mely komoly koncentrációs képességet igényel, aminek elsajátításában egy-egy ilyen verseny szerintem nagy segítséget jelenthet.

Ön szerint van bármilyen hatása a pályán való elhelyezkedés során ezen versenyeken elért eredményeknek?

Nyilván ezt elsősorban azok tudják megítélni, akik már vettek részt ilyen versenyen. Én csak egy-két példát említenék. A 2004-ben elsőként megrendezett versenyt a debreceni csapat nyerte, melyet Dr. Sipka Péter Tanár Úr képviselt még hallgatóként. A csapat tagja volt még Dr. Komoróczki János is, akihez utána a miskolci zsűri elnöke ajánló levelet írt, éppen azért, mert olyan kiemelkedőnek tartotta a teljesítményét. Tehát én azt gondolom, hogy minden ilyen bemutatkozás esély lehet arra, hogy valaki felfigyeljen a versenyző tehetségére.

A helyi fordulón legjobb alperesnek Papp Ildikót, legjobb felperesnek Bagossy Máriát, míg bírók közül elsőnek Deák Viktóriát választotta a bíráló bizottság. Ám az Országos Munkajogi Perbeszédversenyen Bagossy Mária és Deák Viktória mellett a különdíjjal jutalmazott Keresztes Gergő Márk képviselhette karunkat. A továbbiakban az összesített eredmények alapján második helyen végzett csapat tagjait faggattam tapasztalataikról.

Milyen élményekkel gazdagodtatok a verseny során?

Bagossy Mária: Nekem már a felkészítők is élményszámba mentek, olyan jól szórakoztunk egymáson, hiszen ezek voltak az első szárnypróbálgatásaink igazi jogászi szerepekben. Éppen ezért volt számomra is meglepetés, hogy kijuthattam a döntőre, de egyben visszaigazolás is, hogy talán még lehet keresnivalóm a munkajog területén.

Keresztes Gergő Márk: Én idén második alkalommal vettem részt a Munkajogi Perbeszédversenyen. Számomra ez egy olyan megmérettetés, amelyet semmiképpen sem hagynék ki. A verseny során megoldandó jogeset, a beszéd megírása, valamint a menet közben észlelt újabb részletek és megoldási javaslatok, amelyek felborítják az addig kialakított tervet, igazi erőpróbák egy joghallgató számára. Én nagyon élvezem a hasonló szituációkat, amelyek persze nem nélkülözhetnek némi kis izgalmat sem.

Mennyire voltak eredményesek a felkészítő órák? Ti éreztetek bárminemű fejlődést?

Bagossy Mária: A felkészítő órák nagyon hasznosak voltak. Az elején inkább még mindenki csak viccesnek találta, hogy mások előtt szerepelve előadja például a kereseti kérelmét, de az egyetemi döntőre eljutottunk oda, hogy jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztott, ténylegesen is komolyan vehető kérelmekkel és ítéletekkel álljunk ki a zsűri elé.

Deák Viktória: Minden egyes felkészítőt, melyen részt vettem, rendkívül hasznosnak éreztem. Dr. Márton Mária bírónő nagyon hasznos tanácsokkal látott el minket, amelyeknek, mind a helyi, mind pedig az országos versenyen nagy hasznát vettem. A helyi versenyen például bírói pozícióban nyertem, indoklásomban sok olyan elemet emeltem át, amelyeket a felkészítőn hallottam. Ki tudja? Meglehet, hogy ezek nélkül ki sem jutottam volna az országos versenyre.

Véleményetek szerint megfelelő lehetőség jelen verseny, hogy közelebb kerüljetek a tárgyhoz?

Deák Viktória: Attól függ. Úgy gondolom, hogy a felkészülés, egy-egy jogeset megoldása mindenképpen segít abban, hogy jobban elmélyülhessünk a munkajog rejtelmeiben, ám ez még nem egyenes út a tárgy szeretetéhez. Azonban ha ezzel párosul egy kevés sikerélmény, mely megnyilvánulhat akár egy helyezésben, akár egy dicséretben, az már sokat nyomhat a latba.

Keresztes Gergő Márk: Véleményem szerint igen. Ezeken a felkészítőkön illetve versenyeken nagy számban veszünk részt, és talán olyan hallgatótársaim is megkedvelik ezt a területet, akik korábban ódzkodtak a munkajogtól. Másrészt remek felkészülési lehetőséget jelent a vizsgákra, hiszen ez tulajdonképpen egy anyagi jogi verseny.

Elképzelhetőnek tartjátok, hogy a jövőben abban a szerepben fogtok majd elhelyezkedni, melyet a verseny során képviseltetek?

Bagossy Mária: Én bíróként szerepeltem a versenyen, jelenleg úgy érzem, hogy ez a pozíció áll tőlem a legmesszebb, most még inkább ügyészként képzelem el magam a jövőben.

Deák Viktória: Bármi elképzelhető. Bár nem ez az elsődleges tervem, de sosem lehet tudni, hogy mit hoz az élet.

Keresztes Gergő Márk: Én mind a felkészítők, mind pedig a versenyek során alperesi illetve felperesi pozícióba kerültem, talán azt mondhatom, hogy kivétel nélkül. Úgy érzem, hogy szerencsés voltam, mert én ezt szeretem igazán. Érvelni az alperes vagy a felperes pernyertességéért, képviselni őket, ez az, ami engem igazán vonz. Tehát igen, elképzelhető, sőt bízom benne, hogy az egyetem után is hasonló feladataim lesznek.

Mit üzennétek csoporttársaitoknak, miért érdemes egy ilyen versenyen részt venni?

Bagossy Mária: Hivatalból is kötelességem azt mondani, hogy mert a munkajog hasznos és érdekes tárgy, ám komolyra fordítva a szót, én azt üzenném, hogy ha valaki jogászként szeretne tevékenykedni az egyetem után, akkor érdemes már most belekóstolni a különböző perbeszéd- és jogesetmegoldó versenyeken keresztül egy kicsit a szakmába.

Deák Viktória: Túl azon, hogy jól mutathat egy önéletrajzban, én azt mondanám, hogy azért, mert kellenek a különböző megmérettetések és próbatételek, hogy felmérhessük képességeinket. Mindemellett persze ott van az ismerkedés és a kapcsolatok építésének lehetősége, amelyek nem csak hasznosak, de szórakoztatóak is.

Keresztes Gergő Márk: Először is úgy gondolom, hogy ezek a készüléssel töltött délutánok teljesen más aspektusát jelentik az egyetemi tanulmányainknak. Egy jó hangulatú kis csoport alakult ki, és mind egymás, mind pedig oktatóink új oldalát ismerhettük meg. A felkészítők igen magas szakmai színvonalon folytak, ezért úgy gondolom, hogy olyan tapasztalatokat szerezhet itt egy joghallgató, amelyeket akár szakmai gyakorlata során, akár egyetemi tanulmányait követően, pályakezdőként hasznosíthat. Én mindenkit csak bátorítani tudok, és úgy gondolom, hogy nem szabad az ilyen lehetőségeket kihagyni.